Jessica Shirvington – Elhívás
Avagy egy újabb angyalos sztori, amit csak a borító miatt veszünk meg.
Tudnivalók:
- Eredeti cím: The Violet Eden
Chapters Book 1: Embrace
- Oldalszám: 386
- Kiadó: Könyvmolyképző
- Fordította: Robin Edina
- Sorozat neve: Violet Eden krónikák
1.
Fülszöveg:
Violet nem vágyik másra, csak hogy
Lincolnnal lehessen.
De a fiú olyan súlyos titkot
rejteget,
amely bármikor szétszakíthatja őket.
És persze ott van Phoenix is.
A lenyűgöző és kifürkészhetetlen srác,
aki azonban mindig a lány mellett áll.
A világosság és a sötétség örök
küzdelmének csapdájában vergődve
- ahol az angyalok bosszúra
szomjaznak, és az emberek hősként harcolnak –
Violetnek el kell döntenie, mekkora
áldozatot hajlandó hozni.
És kiben bízhat...
A rossz döntés nem csupán az életébe
kerülhet,
hanem a végzetébe is.
Első bekezdés:
A reggel
és az est villantak fel sorra a szemem előtt, teljesen elvakítva. Egészen. . .
durva tapasztalat volt. Fájdalmas. Térdre rogyva felsikoltottam. Hallottam
Lincoln kiáltását, jóllehet egy újjal sem ért hozzám. Abba akartam hagyni, de
képtelen voltam rá. Dermesztő forróság öntötte el a testem. Úgy éreztem magam,
mint egy megmerevedett jégszobor, amelynek belsejéből vulkán készül kitörni.
Hallottam a sikoltásom. Nagyon messziről; világok választottak el tőle.
A történetről:
A könyvet még a
Vörösmarty téri Könyvfesztiválon vettem, sok másikkal együtt. Az első olyan
könyvek közé tartozik, aminek a tartalmáról fogalmam sem volt, csupán a
borítóba szerettem bele. (Igen, tudom! Ez nem túl tisztességes könyvmolyszokás,
de higgyétek el meg is bántam!) Nagyjából még egy hónapot csücsült a polcomon
az olvasásra váró könyvek között, mikor végre ő került sorra. Persze még ekkor
sem olvastam el a fülszövegét, mert úgy voltam vele, hogyha eddig nem tettem,
akkor inkább legyen meglepetés. A borítója persze elég árulkodó, de én sajnos
megint rosszra gondoltam. Jóhiszeműen azt hittem, hogy tele lesz a könyv
varázslényekkel, mondjuk tündérekkel, boszorkányokkal, meg a szokásossal. Az
ilyen fantasy könyvek többségét pedig imádom. Hát elég nagyot koppantam, mikor
eljutottam a Nyolcadik fejezetig.
Violet Eden, - mint a legtöbb regény szereplője –
átlagos lánynak vallja magát. Édesanyja meghalt a születése közben, valamilyen
szív problémában, (Ez most komoly?! A
21. században? Ugye csak viccelnek?) az apját pedig alig látja, mert az mindig
dolgozik. Violet reménytelenül szerelmes, Lincoln-ba egy 22 éves srácba, aki
rejtélyes módon bukkant fel az életében, de mióta ismerik, egymást mindig
együtt edzenek. Apjától egy különös dobozt kap szülinapjára, amit még édesanyja
hagyott rá. A doboz egy levelet tartalmaz, aminek az írója, mintha csak a
jövőbe látott volna (Hát nem érdekes?) meg egy pár csuklópántot. A mi (elég
butácska) Violettünk, persze semmiféle jelentőséget nem tulajdonít az egésznek.
Este elmennek a város egy nagyon menő klubjába vacsorázni, az apjával,
Steph-fel - a legjobb barátnőjével - és Lincolnnal. Az apa hamar egyedül hagyja
őket, és Steph is arrébb megy, hogy Violet neki kezdhessen a csábítási
hadműveletnek (Amit, ahogy ez a lány csinál a világ legröhejesebb dolga, főleg,
hogy már eleve becsiccsentett még előtte). Lincoln tudomást szerez a lány
karján lévő fura erekről, és úgy kérdezgeti a lányt, hogy már minden épeszű
olvasó rájött, hogy a srác tud valamit, vagyis nem az akinek mondja magát.
Felállnak táncolni, ám a fiú kihúzza magát alóla és elmegy italért. Violet
pedig egy feketeruhás idegennel kezd táncolni, akit mikor Lincoln meglát,
elrángatja onnan a lányt. Hát nem roppant fura?! Nem sokkal ezután elcsattan
egy csók is, amit a fiú bocsánatkérő áradat követ. (És már nem azért. De ez a
lány tényleg ilyen buta, vagy neki egyáltalán nem feltűnő, hogy mi folyik
körülötte?)
Másnap Violet átmegy Lincolnhoz számin kérni rajta a
tegnap esti eseményeket, de akkor egy olyan beszélgetést hall meg a fiú és egy
idegen között, amit nem feltétlen kellett volna. A lány pedig végre szembesül
azzal, amit az olvasó, már az 50. oldal elolvasása óta tud: ő valami angyal
szerűség. Egy Grigori nevű csoport tagjai közé tartozik, akik olyan emberek,
akiknek valamelyik szülője, a születése utáni 12 napon belül halt meg. Az is
kiderül, hogy Lincolnnal miért nem lehetnek együtt, ám Violet olyan dühös rá,
hogy nem is akarja látni. Ekkor bukkan fel az életében, az a srác akivel Violet
a klubban táncolt (És igen, jól sejti mindenki! A csaj nem ismerte fel!) A
bombázó nevű és kinézetű Phoenix, akinek még a haja is különleges színű,
teljesen véletlenül egy száműzött angyal. Hát nem fura?! Violet teljesen
beleszeret a fiúba (vagyis ezt hiszi), Lincolra pedig a könyv háromnegyedéig
dühös. Nem szeretem ismételni magam, de kénytelen vagyok: Hát nem fura?! Csak,
mert egy ember – jelen esetünkben egy függőben lévő Grigori tag – hirtelen
szerelmes lesz egy szuperszexi rosszfiúba (Jó, mondjuk ki nem?), a régi
barátjára pedig egyfolytában haragszik.
Nem lenne olyan érzésetek, hogy itt valami nem
stim? Az írónő ugyan, próbálja szédíteni az olvasót, ám ez nem nagyon megy
neki, hisz végig lehet tudni, hogy végül Violet vállalja- e az elhívást vagy
sem.
Az pedig, hogy mi lesz a
történet vége... hát az maradjon meglepetés, mint nekem a könyv tartalma.
„Szerény” véleményem:
Nekem csupán két dolog tetszett a könyvben: a
borító, és az egyfolytában feketét viselő, Phoenix nevű, bukott angyal, akiből
magamnak is elfogadnék egyet. A történet szinte onnantól kezdve kiszámítható,
hogy Violet megkapja az édesanyja levelét. A lány már szinte vetekedik Reni
butaságával a Szent Johanna Gimiből. Az írónő szuper ért ahhoz, hogyan
dolgozzon kevés szereplővel, így már az elején adott rá okot miért nem fog
Violet apjával és legjobb barátnőjével túl sokat foglalkozni. A többi szereplő
sincs túlságosan kiépítve, így Phoenixet, Lincolt és a többieket szinte, úgy
képzelheti el az olvasó, ahogy csak akarja. Persze ez nem feltétlen rossz, de
szerintem azt mutatja, hogy még bőven lehetett volna szépítgetni a sztorit.
Eléggé hiányzott nekem belőle egy- két humoros pillanat is, mert a történet így
elég melankolikus volt. Összességébe véve, ha meg szeretnétek venni, szíve
jogotok, ám szerintem inkább sétáljatok arrébb és válasszatok valami mást, mert
sokkal jobban megéri!
Pontozás:
∞
Borító:
10/9 – csak ezért vettem meg a könyvet, szóval megérdemli
∞
Történet:
10/3 – végig kiszámítható, a Grigori pedig elég erőltetett, de így is valami
új, ezért ennyit kap.
∞
Felépítés:
10/10 – imádom a szimbólumokat és idézeteket a fejezetek elején.
∞
Ajánlom:
10/2 – csak, ha nagyon, nagyon ragaszkodsz hozzá!
Egyéb:
- 14- 18 éves korosztálynak ajánlom
- E/1- es, vagyis Violet szemszögéből van
írva.
- Jó alaptörténettel rendelkezik, remélem a
többi része jobb lesz.
Linkeke, ha esetleg érdekelne:
