Rick Yancey - Az ötödik hullám

Avagy posztapokaliptika a köbön

Tudnivalók:

- Oldalszám: 472

- Kiadó: CARTHAPHILUS KIADÓ KFT.

- Fordította: Havadi Krisztina

- Eredeti cím: The 5th Wave

- Sorozat: Carta Light

Fülszöveg:

„Az első hullám nyomán sötétség támadt.

A második hullámot csak a szerencsések élték túl.

A harmadikat pedig a szerencsétlenek.

A negyedik után egyetlen szabály maradt: Ne bízz senkiben!

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.

"Néha úgy gondolom, hogy én vagyok az utolsó
emberi lény a földön."

Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.

Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. "Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz" - ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?”

Első bekezdés:

„A földönkívüliek ostobák.”

Véleményem:

Nem tudom, hogy veletek volt – e már olyan, mikor hallottatok egy könyvről, majd megvettétek és csak az után olvastátok el, hogy miről is szól valójában. A Szürke öten árnyalata után, nekem ez a második ilyen könyvem (és igen, én is azt hittem, hogy az valami új vámpíros könyv... hát nem), a címet hallva, azt hittem, hogy valami romantikus love story lesz, szörfösökkel, meg Hawaiival és ilyesmik. Hát igen... Ennyit erről.

"Én cápa vagyok Cassie."

Már az első oldalakon egy földönkívüliek által pusztított földre érkezünk, Cassiopei – röviden Cassie szemszögéből vizslatva az eseményeket, megtörve a tér- idő szabályait, ugrálva a megszállás előtti és utáni idő között. Ami, hát lássuk be, eléggé zavaró tud lenni, pedig még azt nem is mondtam, hogy teljesen váratlanul (csupán egy üres oldal figyelmeztet rá) szemszöget váltunk. Az első ilyennél nem nagyon tudtam hova tenni, nem értettem, hogy ezt miért írja Cassie, ha pedig nem ő, akkor mégis ki a franc ez, és valaki legalább miért nem figyelmeztetett, hogy ez már nem is a csajszi, és ne is próbáljam összerakni a dolgokat. Végül összességében 4 féle szemszög van: Cassie, Zombi/ Ben és két darab E/3-as egyszer Evan majd Sammynél játszódva. Ezeket végiggondolva pedig, szerintem az a fura, ha valaki nem kavarodik össze, az első váltásnál!

Mégis élveztem a könyv (szinte) összes részét! Jogos a kérdés: miért? Ennek, pedig roppant egyszerű oka van: mert most játszódik. Nincs semmiféle képzelt világháború, vagy egy másik bolygó, esetleg Birodalmi cirkálók és a 30. század (mondjuk azzal sem lett volna semmi bajom, hivatásos Star Wars fanként, de az most lényegtelen), csupán vannak a 21. század emberei, akik élik a minden napjaikat, aztán az egész világ a feje tetejére áll.

Az egész könyv az emberek gyengeségeire és erősségeire teszi a súlypontot. Bemutatja, mennyire függünk az elektronikától, milyen erős bennünk a csorda szellem és mikre vagyunk képesek igazából egymásért és egymás ellen.

És ugyan elég elcsépelt a „testvéremért teszek mindent!” duma már, de itt pont elég, mert ez kivételesen a „nem számít” kategóriába tartozik.

Ez az egész mű, úgy ahogy van: tökéletes!

Pontozás:

∞     Borító: 10/ 8 – Az eredeti borító nem annyira „gyerebe” kategória, a filmes viszont kompenzálja

∞     Történet: 10/ 10 – Most és mégse most!

∞     Felépítés: 10/ 7- Az őrületbe kergettek ezek a jelöletlen szemszögváltások!

∞     Ajánlom: 10/ 10 – Nagyon is! Csak utána vigyázni kell az összeesküvés elméletek olvasgatásával! :D

Egyéb:

- Korhatárt nem igazán tudok megszabni, de az egészen biztos, hogy erősen elgondolkodtató olvasmány

- E/1-es és E/3-as felváltva, de többnyire csak az E/1-et használja az író, Cassie és Ben szemszögéből.

- Kétségbevonat az olvasóval mindent, amit eddig a világról és az emberekről hitt.

Linkeke, ha esetleg érdekelne:

Az író oldala

A kiadó oldala

Én itt vettem:

Holly Smale – Geek Girl 2.

Avagy a béna modellünk visszatér

Tudnivalók:

- Oldalszám: 328

- Kiadó: MANÓ KÖNYVEK - MANÓ FILMEK

- Sorozat neve: Geek Girl

- Fordította: Nagy Boldizsár

- Eredeti cím: Geek Girl – Model misfit

- Teljes cím: Geek Girl 2. - A lány, aki mindig mindent félreértett

Fülszöveg:

" Harriet manners sok mindent tud.

- Az embernek általában 7000 gondolat fordul meg a fejében naponta.

- A pillangónak négyezer izma van.

- Egy átlagos ember egy tonna ételt fogyaszt el egy év leforgása alatt.

- Strébernek lenni + modellnek = a cuccaidon újabb és újabb grafitik jelennek meg.

- A fiúkról viszont egyértelmű, hogy semmit nem tud. pedig fergeteges tokiói modellútja alatt minden eddig összegyűjtött tudását becserélné, ha csak halványan sejthetné, hogy mit is kezdjen egy bizonyos sráccal...”

 

Első bekezdés:

„A nevem Harriet Manners, és modell vagyok. És hogy modell vagyok, azt az alábbi dolgok is bizonyítják:”

Véleményem:

Hát kérem, kedvenc modellünk visszatért, és nem is akárhova visz bennünket! Harriet egyenesen Tokióban kap munkát! De, ne ugorjunk annyira előre... szóval, hagy kezdjem az elején.

Épphogy csak kaptunk egy szuper befejezést, az első könyv végén, de az írónő el is veszi ezt tőlünk. Hat hónapot ugrunk előre, Harriet javában a vizsgáira készül, Nic pedig Ausztráliában modellkedik. Hogy ne érezzük annyira laposnak a sztorit, muszáj volt az írónőnek kijátszani az aduászt, ami nem más, mint egy szerelmi affér; vagyis egész pontosan az, hogy szakítottak.

A vizsgák után, Harriet munkát kap Tokióban, ahova a nagymamájával repül el. Yuka ugyanis, egy saját kampányt folytat, hogy elindíthassa a saját márkáját. (Persze eddig, én tisztára azt hittem, hogy a Baylee, Yuka márkája :D )

 Harriet be is költözik, két másik modell lányhoz: Rin-hez és Polly-hoz. És azt érzi, hogy itt a helye. Imádja Tokiót, az embereket és azt, hogy nem ért semmit. (Az nem tudom miért jó...) Furcsa fotózásokra viszik, egyszer élő halak közé, utána egy játékterembe, majd egy szumó mérkőzés helyszínére; egy közös van csak, az összesben, hogy Harriet mindig (de tényleg!!) elszúrja. Egy polip lespricceli a ruhát, amiből csak egy volt, egy csótány mászik fel a lábán és kitöri az üvegfalat, ami a díszlet egy része, majd magas sarkúban sétál föl egy szumó szőnyegre. A harmadik esetben, Nic menti meg a helyzetet. Persze most tök jogos a kérdés, hogy az Oroszlánfiú, hogy is kerül oda!

Még az nap, mikor Harriet megérkezik az ideiglenes, tokiói otthonába, Nic felmegy, hogy beszéljen vele, Harriet pedig már majd nem kinyög valami értelmeset is, mikor az egyik lakótársa rádöbbenti arra, hogy mi is a szitu.

Így sikerült nagyjából 60 oldal alatt megutálnom a srácot, ami szép teljesítmény, mert ilyen gyorsan még nem utáltam meg senkit... vagyis majdnem :D

Szóval a könyvre kijut bőven egy kis (vagy inkább sok) szerelmi dolog (csalódás, megjátszás, na és persze csók – méghozzá kettő is!) , rejtély, egy kis Wilbur féle butaság, szerződés felbontás, megbánás, kukkolás, na és persze a mi kis béna modellünk.

Persze ne várjatok semmi, túl érdekes dolgot, hisz, mint egy tündérmesében, itt is garantált a Happy End, én pedig ezért szerettem olvasni!

Pontozás:

  ∞     Borító: 10/ 8 – Szinte nincs változás

  ∞     Történet: 10/ 8,5 – Érdekesebb, mint az első rész, de nem egy egész ponttal.

  ∞     Felépítés: 10/ 9- Még mindig rövidek a fejezetek, de kezdem egyre jobban megszeretni ezt.

  ∞     Ajánlom: 10/ 10 – Teljes mértékben, ha egy könnyedebb olvasnivalóra vágytok!

Egyéb:

- 10 felett akárkinek

- E/1-es, Harriet szemszögéből

- Végig beszél, méghozzá magázva az olvasóhoz!

Linkeke, ha esetleg érdekelne:

Vedd meg!

A kiadó weboldala

Az írónő instagramja  (Ahol, ott van az én képem is!)

Holly Smale – Geek Girl 1.

Avagy egy béna topmodell

Tudnivalók:

- Eredeti cím: Geek Girl – Model misfit

- Teljes cím: Geek Girl 1. - A lány, akit soha senki sem vett észre

- Sorozat neve: Geek Girl

- Oldalszám: 344

- Kiadó: MANÓ KÖNYVEK - MANÓ FILMEK

- Sorozat neve: Geek Girl

- Fordította: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

„Harriet Manners tudja, hogy egy macska fülében 32 izom van, hogy az egy napi járásra lévő hely 27 750 méter messze van, és azt is, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet. Azzal is tisztában van, hogy a denevérek mindig bal irányba repülnek, ha előjönnek az üregükből, és hogy a dinamit egyik alkotóeleme a mogyoró. Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Így hát, amikor Harrietet felfedezi egy modellügynökség, megragadja a lehetőséget, hogy új emberré váljon. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ellopja a legjobb barátja álmát, magára vonja ősellensége, Alexa haragját, és újra meg újra hülyét csináljon magából a pofátlanul jóképű modell, Nick előtt. És még akkor is, ha hazudnia kell azoknak, akiket a legjobban szeret. Bár ott van mellette segítőtársnak a mindig lelkes és izgatott apja, meg az überstréber zaklatója, Toby is, mégis egyik divatkatasztrófa követi a másikat, és Harriet lassan rájön, hogy a divat kulisszái között ugyanúgy nem találja a helyét, mint a hétköznapi világban. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte már darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?”

Első bekezdés:

„A nevem Harriet Manner, és geek vagyok.

És ez már egész biztos, mert épp most ellenőriztem a szótárban a szó jelentését. Minden olyan tünet mellé kis pipát tettem, amelyet magamon is észlelek, és úgy tűnik, hogy a teljes leírás igaz rám.”

Véleményem:

Már több hónapja kerülgettem a könyvesboltban, mire végül a kezembe fogtam és elolvastam a fülszövegét. Eléggé megfogott, így leültem és elkezdtem olvasni. Sajnos akkor csak egy könyvet tudtam venni, de a következő netes rendelésemnél kapásból jött vele a 2. része is, annyira tetszett, amit addig olvastam. A Kedves halottak után (a kritikát ITT olvashatod) igazán jól jött ez a könyv.

Könnyed, humoros és maximálisan szerethető, mint egy pici bárány. És, hogy miért a bárányt használtam a hasonlat tárgyaként? Mert, a főszereplőnk, Harriet, pont olyan ügyetlen és béna, mint egy újszülött bárány.

Igazi stréber lány, aki előbb mondja meg, hogy mikor volt a 100 éves háború, mint azt, hogy a mesefigurás pulcsijai egyáltalán nem jók, és le kéne cserélni valami másra. Aztán egyszer csak, egy kiállításon, miután magára borított néhány standot, és kapott egy 3000 fontos számlát, felfedezi őt egy modellügynökség. Most pedig kérdezhetitek, hogy mi ebben a csavar, hisz ez már a fülszövegből is kiderül. Na, kérem! A csavar az, hogy Nat, aki Harriet legjobb barátnője, elsős koruk óta modell karrierre vágyik. Ugyan elég béna, de beindítja az eseményeket. Egészen pontosan odáig, hogy Harriet és az apja elmennek 2 napra Moszkvába, teljes titokban, úgy, hogy hazudnak a mostohaanyának, és a legjobb barátnőnek egyaránt.

Persze egy ilyen történetből a szerelmi szál sem maradhat ki, így kapunk egy Oroszlán fiút, becses nevén Nic-et. És ugyan konkrétan nincs leírva, hogy Harriet szerelemes belé, de persze ezt mi mind tudjuk.

A könyv egész időtartama alatt, voltak kisebb-nagyobb meglepetések, mint például, az asztal alá bújás és az olyan fura becenevek, mint a Bébi Panda, Aranypihém, alien kacsa és még sorolhatnám. (Ti már képzeltetek valaha is magatok elé egy alien kacsát? Mert én még nem :D )

Persze egy „fő gonoszunk” is van, Alexa, aki ugyan stréber, de a népszerűbb fajtából – ami mondjuk, szerintem csak azért van, mert félnek tőle – így egyfolytában piszkálja Harrietet. És igen, itt elgondolkodtam, hogy ez még is, mennyire szürreális, de aztán feladtam, hogy értelmet keressek ebben a dologban. A gonoszkodás végül odáig fajul, hogy Nat egy kisebb drasztikus lépésre szánja el magát, de persze utána, elmennek bocsánatot kérni (amit, amúgy Harriet talált ki, Nat azt se tudta hova mennek), így maradnak ők a „jófiúk”. Persze ez teljesen relatív, mert szerintem nem feltétlen marad jó, egy lány, miután levágja egy másik lófarkát... és ne! Inkább ne is kérdezzétek! :D

Az írónő

Pontozás:

∞     Borító: 10/ 8 – nem egy álomborító, de nekem azért tetszik J

∞     Történet: 10/ 8 – összességében van egy kis Leiner Laura beütése, szóval, aki a magyar írónőt szereti, nagy a valószínűsége, hogy ezt a könyvet is szeretni fogja!

∞     Felépítés: 10/ 9 – apró fejezetek, de teljesen megfelel.

∞     Ajánlom: 10/10 – Leiner Laura fanok előre!

Egyéb:

- 10 éves kor felett már teljesen olvasható, az egyszerűsége miatt.

- E/1-es, Harriet szemszögéből.

- Harriet végig beszél az olvasóhoz, méghozzá magázva őt!

- Biztos vannak benne, az írónővel megtörtént események, hisz őt is 15 évesen fedezték föl, ám ő otthagyta a szakmát az írásért.

Linkeke, ha esetleg érdekelne:

Az írónő twitter oldala

A kiadó weboldala

Én itt vettem (sajnos, most csak e- könyvben van fönt)

Néhány borító külföldről:

Ava Dellaira – Kedves halottak!

Avagy milyen is a testvéri szeretet

Tudnivalók:

- Oldalszám: 296

- Kiadó: Ciceró Könyvstúdió KFT.

- Fordította: Sóvágó Katalin

- Eredeti cím: Love letters to the dead

Fülszöveg:

Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.

Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet - Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja.

De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.

Első bekezdés:

„Kedves Kurt Cobain!

Mrs. Buster ma azt adta első házi feladatnak angolból, hogy írjunk levelet valakinek, aki már nem él. Mintha a levél utolérhetne téged az égben vagy a kísértetek postáján. Nyilván azt akarta, hogy egy régi elnöknek írjunk, vagy ilyesmi, de nekem olyasvalaki kell, akihez beszélhetek. Egy elnökkel nem tudnék beszélni. Veled tudok.”

Véleményem:

Rettentő nehéz összeszednem a gondolataimat, mert még mindig a könyv hatása alatt vagyok, szóval kérlek, nézzétek el nekem, az összevisszaságot.

A könyv olvasásának egész ideje alatt, valami furcsa érzés kerített hatalmába. Rögtön átjött minden érzés, ami Laurelben fogalmazódott meg; az a bánat és egyedüllét érzése, ami egy nővér elvesztését jelentheti.

A történet viszonylag egyszerű szálon fut, már ami a könyvet illeti, hisz a valóságban, koránt sem lenne ilyen egyszerű.

Végig lehet tudni, hogy Laurel egy hatalmas titkot őriz a nővérének halálával kapcsolatban, de csak akkor kezd tisztulni a kép, amikor egyre közelebb érünk az utolsó oldalakhoz.

Mi sem mutatja jobban, milyen is egy testvéri kapcsolat annál, hogy főszereplőnk olyan akar lenni, mint May. Az imádott nővér, aki talán nem is volt olyan jó, de a tetteit mind elhomályosítja, hogy milyen kedves és szeretetteljes volt a húgához. Ugyan Laurel nem érti, de az olvasó, aki már csak egy picit is jobban figyel, rögtön láthatja, hogy May nem igazán volt jó kislány: ivott, drogozott és nála sokkal, idősebb pasikkal jött össze. Laurel viszont nem ezt az oldalát ismeri. Ő csak azt tudja, hogy a nővére gyönyörű volt, okos és egy tündér, akinek miatta tört el a szárnya, és aki végig csak egy jobb életet akart a kishúgának, mint ami neki kijutott.

Egy egész tanévet követhetünk végig a leveleken keresztül amiket Laurel olyan fiatalon elhunyt hírességeknek ír, mint Kurt Cobain, Judy Garland és Amy Winehouse. Megtudjuk, hogyan szerez barátokat, hogyan lesz szerelmes egy Sky nevű fiúba, akinek ugyanúgy van egy titka, mint neki, és közben belülről hogyan emészti fel szinte a titok, amit nem mond el senkinek, azzal együtt, hogy a szülei évekkel később elváltak, May halála után az anyja pedig elköltözött az óceánhoz.

Hogy minek is a metaforája az óceán? Sokáig gondolkodtam a válaszon, hogy mit is írjak ide: az elmúlásé talán, vagy az öröklété, de azt hiszem erre nincsen jó válasz. Mindenki úgy érti ahogy akarja; és azt hiszem ez a legcsodálatosabb ebben a könyvben: hogy mindenki tudja, hogy miről szól, de mégsem.

A legfőbb tanítása még is az, hogy legyünk önmagunk. Ne próbáljunk mások lenni, mert úgy ugysem lesz semmi az igazi.

Pontozás:

∞     Borító: 10/ 9 – Gyönyörű, de az a lány zavar, ott középen.

∞     Történet: 10/ 10 – Mint ahogy egyszer Ady- nak mondta valaki: „Nem értem, de csodálatos”

∞     Felépítés: 10/ 9 – Teljesen új dolog, számomra ez a levélforma, azzal együtt, hogy nincsenek jelölve a fejezetek.

∞     Ajánlom: 10/ 10 – Ha valaki egy picit többet szeretne látni a világból, akkor nem hagyhatja ki.

Egyéb:

- Aki úgy érzi, hogy neki való az olvassa el, 14-99-ig mindenkinek, aki kedvet kap hozzá. (alatta nem annyira ajánlom, hisz nem értenék meg, hogy mit is olvasnak)

- E/1-es, Laurel szemszögéből, leveleken keresztül

Linkeke, ha esetleg érdekelne:

Az írónő oldala
Vedd meg!
A kiadó facebook oldala