 |
| Hédi |
- Honnan jött az ötlet, hogy elkezdesz blogolni?
- Már a Thinking About You előtt is volt több blogom ahol
munkálkodtam és őszintén remélem, hogy azokat soha nem találja meg senki,
viszont ebből a szempontból a könyves blog létrehozása sem volt nagy nehézség,
vagy újdonság az életemben, legalábbis akkor azt hittem, hogy mint általában
egy blogot, ezt is elkezdem, csinálom, és majd ha ráunok, akkor be is fejezem.
Több év volt, mire megtaláltam azt a témát és közeget, amiben szívesen mozgok,
ez pedig mint kiderült, a könyvek világa. A korábbi blogok leginkább nem
rajongás indíttatásából jöttek létre, mint a jelenlegi weboldalam, sokkal
inkább úgy, hogy valamilyen téma megtetszett, érdekelt és írtam róla egy
felületen, de nem kifejezetten jó minőségben, vagy komolyabb megfontoltsággal,
azok az írások ezek miatt többnyire vállalhatatlanok is, mivel nem kezeltem
komolyan őket, csak kiírtam magamból azt, ami abban a pillanatban jött. A
könyves blog viszont egészen más kategória, hiszen ebben a témakörben mindig
lehet írni, regényekről mindig lehet beszélni, valamint erre a topikra van is
rendszeres érdeklődő. Szerettem volna megosztani a véleményemet arról, amit
elolvastam és úgy gondoltam, hogy erre az a legjobb megoldás, ha létrehozok egy
ilyen lapot. Soha nem a nézettség motivált, csak szerettem volna közös érdeklődésű
barátokat találni, akik szintén szeretnek olvasni és a véleményüket is
megosztani az olvasmányaikról. Lényegében nagyon összetett a dolog és nagy
elhatározást igényel egy blogger életében egy új oldal létrehozása, de én egy
pillanatig sem bántam meg, hogy megnyitottam 2 éve a Thinking About You-t.
- Mièrt pont Thinking About You?
- Bevallom, hogy sokat gondolkodtam a blog nevének
megváltoztatásán, hiszen nem kapcsolódik a könyvekhez, a témához, a stílushoz,
amit képviselek, aztán rájöttem, hogy csak keresnem kell a bizonyos jelentést a
Thinking About You mögött. Talán ez tükrözi azt, hogy akkoriban nem gondoltam
túl komolyan a blogolást, hiszen egy akkori nagy sláger után, Calvin Harris
száma után neveztem el a blogomat. Ennek a poén tartalma az, hogy nem rajongok
különösebben Harrisért, a szám sem olyan ütős és a könyvekhez sincs semmi köze,
de ettől függetlenül találtam benne olyan jelentést, ami megfogható és van köze
a bloghoz. Azon kívül, hogy megosztom a gondolataimat a könyvekről, illetve
ezzel a témával kapcsolatban, a weboldalon megtalálható gondolatok szólnak
rólatok, rólam, a könyvekről, és gyakorlatilag mindenről, amit látok, olvasok
és megfog. Hiszen gondolkodni, elmélyedni bizonyos témákról nagyon fontos, egy
kis önkommunikációt tartani időnként szintén jót tesz mindenkinek. (De azért
cheers, Calvin Harrist hallgatni jó!)
-Több száz barátot tudtál így szerezni végül. Gondoltad
volna, hogy ekkora sikered lesz neked és a blognak is?
- Nem, sosem gondoltam volna! Mivel nem karrierépítés, ismertség
szerzés, vagy a népszerűség miatt kezdtem el írni a blogomat, így semmilyen
sikerre nem számítottam, nem is gondoltam, hogy ezen a téren lehet bármilyen
sikert szerezni. Most sem hiszem azt, hogy a boltban lájkokkal fogok fizetni
attól függetlenül, hogy érdeklődés van szép számmal a Facebook oldalamon is, de
azt sem gondolom, hogy bloggernek lenni valamilyen kitüntetést érdemlő
"szakma", hiszen ez csak egy olyan hobbi a sok közül, amit érdemes
vagy nagyon szenvedélyesen csinálni, vagy sehogy. Annak viszont tényleg nagyon
örülök, hogy rengeteg barátot szereztem az oldalam által, talán ez az egyik
legváratlanabb sikerem az összes közül!
-Változott valami a suliban? Máshogy viszonyulnak hozzád a
tanárok/ diákok?
Nem mondhatnám, hogy gyökerestül megváltozott az éltem,
főleg az iskolát tekintve. Az irodalom tanárom és a könyvtárosunk tud a
blogomról, talán az osztályfőnököm is, de más tanár nem hiszem, hogy tudna
róla, nem szoktam erről beszélni a suliban. Az osztálytársam közül a barátnőim
a kezdetektől tudtak róla, a többiek csak mostanában fedezték fel, néhányan
támogatóak, néhányan pedig csak poénkodnak vele, főleg a híres Csokikecske és a
hasonló, becéző megnevezések miatt.
- Imádom a Csokikecske nevet! De honnan jött az ötlet?
- Most mondhatnám azt, ezáltal nagyon megfontoltnak tűnve,
hogy nálunk családi tradíció az, hogy húsvétkor csokitojás helyett csokikecskét
veszünk a család férfi tagjainak, de ennél jóval egyszerűbb és ésszerűbb a
magyarázatom az ötletére. Nem én vagyok az első és az utolsó blogger, aki
valamilyen becenevet ad a "követőinek". Bevallom, egyáltalán nem
szeretem leírni, hogy "olvasóim", "követőim" esetleg
"rajongóim", hiszen számomra mind olyan személytelen és nagyzoló kifejezés.
Ebből az okból kifolyólag szerettem volna valami aranyos, mégis semleges
megszólítást azoknak, akik szeretik a könyves képeimet, esetleg bejegyzéseimet.
Úgy gondolom, hogy sokkal személyesebb a kommunikáció az által, ha van egy
bizonyos kód, ami egymás között használunk, de erre számtalan példát
találhatunk nem csak a bloggerek, de a vloggerek között is. Arra, hogy honnan
ered kifejezetten a Csokikecske megnevezés, nincs helytálló indoklásom. Csak
úgy jött, mint bálnák, ki a partra.
- Féltél mikor elsőnek írtál egy kiadónak egy esetleges nyeremènyjáték
reményében?
- Nem mondhatnám, hogy féltem, mivel szerintem jóformán fel
sem fogtam egy ilyen dolog súlyát. Nem vártam a választ, nem is igazán
reménykedtem, csak gondoltam, hogy megpróbálom, lesz ami lesz alapon. Tehát úgy
álltam hozzá, hogy ha nem sikerül, akkor nem fogom itatni az egereket, ha
sikerül... Nos, abban az adott pillanatban elképzelhetetlennek tűnt. Utólag
elmondhatom, hogy hatalmas meglepetés ért, mivel rengeteg támogató és
együttműködő kiadóval lehetek kapcsolatban, sosem maradtam még válasz nélkül
semmilyen téren.
- Ez nagyon változó és leginkább az adott regénytől függ. Jellemző,
hogy olvasás közben pontokban összeszedem egy Word dokumentumban azt, hogy
miről lenne érdemes írnom, vagy valami frappáns mondatot is lejegyzek, amit ha
nem írok le akkor, abban az esetben az a gondolat hamar elszáll. A bejegyzés
lényeges részét valóban írás közben találom ki, de sokszor segít az, ha
valakivel szóban megbeszéljük a véleményünket az olvasmányról, vagy akár
chaten, ilyenkor könnyebben összeáll az értékelés tartalma és mondanivalója a
fejemben. Az biztos, hogy a hatásos bevezetőkkel sokat szoktam szenvedni.
- Vègül pedig: Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdték a
blogolást, vagy csak gondolkodnak rajta, hogy elkezdik? Mire figyeljenek?
- Egy dolgot tudok hangsúlyosan javasolni, amit még nem sokan
tettek előttem: kitartás! Rengeteg energia, munka, szenvedély és kitartás kell
egy igényes bloghoz, ha ezek nincsenek meg, akkor azt az olvasók is látják, így
ez hamar sikertelenséghez vezethet, az pedig feladáshoz. Nagyon fontosak persze
a sokszor említett helyesírási hibák, igényes szövegszerkesztés és hasonlók, de
szerintem minden siker abban rejlik, hogy a blogger személyisége és
munkamorálja mennyire megkapó, az írásai mennyire igényesek és mit
szimbolizálnak! Egyébként nagyon szívesen segítek mindenkinek, - ha tudok - aki
ebben a témában gondolkodik, vagy valamilyen kérdése lenne a blogolással
kapcsolatban.
-Köszönöm ezt a kis beszèlgetést! J
- Igazán nincs mit, én köszönöm a lehetőséget, nagyon aranyos
vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése