KELLY ORAM – CINDER ÉS ELLA

Avagy egy kis Hamupipőke

Tudnivalók:

- Oldalszám: 408

- Kiadó: MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ ZRT

- Fordította: Vándor Judit

- Sorozat: LOL Könyvek

- Eredeti cím: Cinder and Ella

Fülszöveg:

„Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja, hogy a tizennyolc éves lány édesanyja autóbalesetben meghalt, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett a karambolban. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie, ahol egy mostohaanya és két utálatos mostohatestvér várja. Mesés

Egyvalaki tartja Ellában a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. A lány annyit tud, hogy a fiú vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Meg hogy totál bele van zúgva a nagydumás srácba, de ez mellékes) Fogalma sincs róla, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc könyvükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?”

Első bekezdés:

„A baleset részleteire nem emlékszem, de arra kristálytisztán, milyen irtózatos rémületet éreztem. Rémálmaimba most is újra meg újra átélem. Mindig ugyanaz történik: néhány elmosódott kép, hangzavar, a rettenetes félelem ráül a mellkasomra,nem kapok tőle levegőt, majd sikítva felriadok.”

Véleményem:

Mindig is imádtam a tündérmeséket. A jó megkapja a jutalmát, a rossz a büntetését; sok gyönyörű palota, szolgáló és hű alattvaló, akik mind imádják a királyt. Mélyen belül, pedig minden lányban ott bujkál az a szerelmetes (nincs elírás jól olvastad) hercegkisasszony, aki csak a lovagjára vár, hogy kimentse a toronyból, vagy odaadja neki az üvegcipőt. Ebben a könyvben pedig ez fogott meg.

Ellamara, Hamupipőkével ellentétben, nem csak kormos, de hegek borítják a testét, bottal kell járnia, és ha ez nem lenne elég, az anyja meghalt a balesetben, így a rég nem látott apjához és új családjához kell költözni L. A-be. Szóval adott a lelkileg (és fizikailag) sérült főhős, a két gonosz mostohatestvér és egy mostohaanya, akik a legkevésbé számítottak rá.

Az elején egy picit soknak éreztem a panaszkodást. Mintha a lány tényleg nem tudna mással törődni (mondjuk, az, hogy él szerintem elég fontos tényező) csak a sebeivel. Bele kellett lendülnöm a sztoriba, hogy rájöjjek, nem erről van szó, csak az írónő akarja az eszünkbe tartani; a zseniális és az idegesítő között, pedig húzódik egy vékony vonal, ám ez még azt hiszem, az előbbibe tartozik.

Cinder teljes mértékben elnyerte a tetszésemet! Megfelelő mértékben arrogáns szépfiú és egy igazi védelmező lovag, aki mindent megtenne a királylányért.

Egyetlen dolog volt, ami zavart: Ella még csak esélyt sem nagyon akart adni az apjának, és az új családjának. Bár én pontosan tudom, hogy milyen is ez, mert én is ezt csinálom a mai napig, de szerintem egy könyvhöz képest ez túl sokáig volt elhúzva.

Most pedig egy kis mélyenszántó gondolat: A könyv rámutat arra, milyen gonoszak is tudnak lenni egymással az emberek, akár a belső identitása más valakinek, akár a külseje egy picit is különbözik a többitől. És ugyan, a történelemben rengeteg példa van erre, amiket már tanultam, de az mégsem ennyire mellbevágó, mint így, egy könyvben olvasni. Mindig is igyekeztem minél elfogadóbb lenni

az emberekkel, ez pedig egy olyan olvasmány volt, ami még inkább erre ösztönöz!

Pontozás:

  ∞     Borító: 10/ 8 – Zavarnak azok a képek a „telefonokon”

  ∞     Történet: 10/ 9 – I <3 Cinderella

  ∞     Felépítés: 10/ 8- Soha nem fogom túlságosan csípni a két szemszöges történeteket

  ∞     Ajánlom: 10/ 10 – Könnyed, happy end- es sztori, teljes mértékben kihagyhatatlan!

Egyéb:

- 12 felett akárkinek

- E/1-es, Ella és Brian szemszögéből

- Szánom- bánom, hogy eddig nem olvastam egy LOL könyvet sem, főleg, ha az összes ilyen jó!

Linkeke, ha esetleg érdekelne:

Az írónő oldala

A LOL- könyvek magyar facebookja

Én itt vettem

Nyereményjáték

Nem kell mást csinálnotok, mint kitölteni a Rafflecopter dobozt ITT. Fontos, hogy a linkelt oldalakat, ne csak megnézzétek, hanem lájkoljátok is, a megosztást pedig nyilvánosan tegyétek, hisz, csak úgy tudjuk majd ellenőrizni! A feladvány: Mindkettőnk bejegyzésében találtok egy- egy kiemelt betűt, valamilyen módon (aláhúzva, félkövéren, stb) ezeket a betűket összemásolva valakinek/ valaminek a nevét kapjátok a könyvnől! Vigyázzatok, nehogy összekeverjétek a kiemelt betűket az alcímekkel, hisz azok konkrét szavak, nektek pedig betűket kell találnotok!

A játék időtartama: 2016.február 20, 12 órától - 2016.február 26, 12 óráig

Sorsolás: 2016.február 26, 18 óra

Beszélgetés Hédivel, a Thinking About You bloggerével

Hédi

Régóta szerettem volna egy interjút csinálni Hédivel, a Thinking About You (TAY) bloggerével,

vagy, ahogy nagyon sokan ismeritek: Csokikecske anyuval. Most pedig úgy gondoltam eljött az ideje ennek is! Köszönöm szépen a beszélgetést még egyszer!

 - Honnan jött az ötlet, hogy elkezdesz blogolni?

- Már a Thinking About You előtt is volt több blogom ahol munkálkodtam és őszintén remélem, hogy azokat soha nem találja meg senki, viszont ebből a szempontból a könyves blog létrehozása sem volt nagy nehézség, vagy újdonság az életemben, legalábbis akkor azt hittem, hogy mint általában egy blogot, ezt is elkezdem, csinálom, és majd ha ráunok, akkor be is fejezem. Több év volt, mire megtaláltam azt a témát és közeget, amiben szívesen mozgok, ez pedig mint kiderült, a könyvek világa. A korábbi blogok leginkább nem rajongás indíttatásából jöttek létre, mint a jelenlegi weboldalam, sokkal inkább úgy, hogy valamilyen téma megtetszett, érdekelt és írtam róla egy felületen, de nem kifejezetten jó minőségben, vagy komolyabb megfontoltsággal, azok az írások ezek miatt többnyire vállalhatatlanok is, mivel nem kezeltem komolyan őket, csak kiírtam magamból azt, ami abban a pillanatban jött. A könyves blog viszont egészen más kategória, hiszen ebben a témakörben mindig lehet írni, regényekről mindig lehet beszélni, valamint erre a topikra van is rendszeres érdeklődő. Szerettem volna megosztani a véleményemet arról, amit elolvastam és úgy gondoltam, hogy erre az a legjobb megoldás, ha létrehozok egy ilyen lapot. Soha nem a nézettség motivált, csak szerettem volna közös érdeklődésű barátokat találni, akik szintén szeretnek olvasni és a véleményüket is megosztani az olvasmányaikról. Lényegében nagyon összetett a dolog és nagy elhatározást igényel egy blogger életében egy új oldal létrehozása, de én egy pillanatig sem bántam meg, hogy megnyitottam 2 éve a Thinking About You-t.

- Mièrt pont Thinking About You?

- Bevallom, hogy sokat gondolkodtam a blog nevének megváltoztatásán, hiszen nem kapcsolódik a könyvekhez, a témához, a stílushoz, amit képviselek, aztán rájöttem, hogy csak keresnem kell a bizonyos jelentést a Thinking About You mögött. Talán ez tükrözi azt, hogy akkoriban nem gondoltam túl komolyan a blogolást, hiszen egy akkori nagy sláger után, Calvin Harris száma után neveztem el a blogomat. Ennek a poén tartalma az, hogy nem rajongok különösebben Harrisért, a szám sem olyan ütős és a könyvekhez sincs semmi köze, de ettől függetlenül találtam benne olyan jelentést, ami megfogható és van köze a bloghoz. Azon kívül, hogy megosztom a gondolataimat a könyvekről, illetve ezzel a témával kapcsolatban, a weboldalon megtalálható gondolatok szólnak rólatok, rólam, a könyvekről, és gyakorlatilag mindenről, amit látok, olvasok és megfog. Hiszen gondolkodni, elmélyedni bizonyos témákról nagyon fontos, egy kis önkommunikációt tartani időnként szintén jót tesz mindenkinek. (De azért cheers, Calvin Harrist hallgatni jó!)

-Több száz barátot tudtál így szerezni végül. Gondoltad volna, hogy ekkora sikered lesz neked és a blognak is?

- Nem, sosem gondoltam volna! Mivel nem karrierépítés, ismertség szerzés, vagy a népszerűség miatt kezdtem el írni a blogomat, így semmilyen sikerre nem számítottam, nem is gondoltam, hogy ezen a téren lehet bármilyen sikert szerezni. Most sem hiszem azt, hogy a boltban lájkokkal fogok fizetni attól függetlenül, hogy érdeklődés van szép számmal a Facebook oldalamon is, de azt sem gondolom, hogy bloggernek lenni valamilyen kitüntetést érdemlő "szakma", hiszen ez csak egy olyan hobbi a sok közül, amit érdemes vagy nagyon szenvedélyesen csinálni, vagy sehogy. Annak viszont tényleg nagyon örülök, hogy rengeteg barátot szereztem az oldalam által, talán ez az egyik legváratlanabb sikerem az összes közül!

-Változott valami a suliban? Máshogy viszonyulnak hozzád a tanárok/ diákok?

Nem mondhatnám, hogy gyökerestül megváltozott az éltem, főleg az iskolát tekintve. Az irodalom tanárom és a könyvtárosunk tud a blogomról, talán az osztályfőnököm is, de más tanár nem hiszem, hogy tudna róla, nem szoktam erről beszélni a suliban. Az osztálytársam közül a barátnőim a kezdetektől tudtak róla, a többiek csak mostanában fedezték fel, néhányan támogatóak, néhányan pedig csak poénkodnak vele, főleg a híres Csokikecske és a hasonló, becéző megnevezések miatt.

- Imádom a Csokikecske nevet! De honnan jött az ötlet?

- Most mondhatnám azt, ezáltal nagyon megfontoltnak tűnve, hogy nálunk családi tradíció az, hogy húsvétkor csokitojás helyett csokikecskét veszünk a család férfi tagjainak, de ennél jóval egyszerűbb és ésszerűbb a magyarázatom az ötletére. Nem én vagyok az első és az utolsó blogger, aki valamilyen becenevet ad a "követőinek". Bevallom, egyáltalán nem szeretem leírni, hogy "olvasóim", "követőim" esetleg "rajongóim", hiszen számomra mind olyan személytelen és nagyzoló kifejezés. Ebből az okból kifolyólag szerettem volna valami aranyos, mégis semleges megszólítást azoknak, akik szeretik a könyves képeimet, esetleg bejegyzéseimet. Úgy gondolom, hogy sokkal személyesebb a kommunikáció az által, ha van egy bizonyos kód, ami egymás között használunk, de erre számtalan példát találhatunk nem csak a bloggerek, de a vloggerek között is. Arra, hogy honnan ered kifejezetten a Csokikecske megnevezés, nincs helytálló indoklásom. Csak úgy jött, mint bálnák, ki a partra.

- Féltél mikor elsőnek írtál egy kiadónak egy esetleges nyeremènyjáték reményében?

- Nem mondhatnám, hogy féltem, mivel szerintem jóformán fel sem fogtam egy ilyen dolog súlyát. Nem vártam a választ, nem is igazán reménykedtem, csak gondoltam, hogy megpróbálom, lesz ami lesz alapon. Tehát úgy álltam hozzá, hogy ha nem sikerül, akkor nem fogom itatni az egereket, ha sikerül... Nos, abban az adott pillanatban elképzelhetetlennek tűnt. Utólag elmondhatom, hogy hatalmas meglepetés ért, mivel rengeteg támogató és együttműködő kiadóval lehetek kapcsolatban, sosem maradtam még válasz nélkül semmilyen téren.

-Egy picit magáról a blogolásról: Olvasás közben szoktál jegyzeteket csinálni, hogy könnyebb legyen megírni a vélemènyed, vagy csak gépelès közben találod ki?

- Ez nagyon változó és leginkább az adott regénytől függ. Jellemző, hogy olvasás közben pontokban összeszedem egy Word dokumentumban azt, hogy miről lenne érdemes írnom, vagy valami frappáns mondatot is lejegyzek, amit ha nem írok le akkor, abban az esetben az a gondolat hamar elszáll. A bejegyzés lényeges részét valóban írás közben találom ki, de sokszor segít az, ha valakivel szóban megbeszéljük a véleményünket az olvasmányról, vagy akár chaten, ilyenkor könnyebben összeáll az értékelés tartalma és mondanivalója a fejemben. Az biztos, hogy a hatásos bevezetőkkel sokat szoktam szenvedni.

- Vègül pedig: Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdték a blogolást, vagy csak gondolkodnak rajta, hogy elkezdik? Mire figyeljenek?

- Egy dolgot tudok hangsúlyosan javasolni, amit még nem sokan tettek előttem: kitartás! Rengeteg energia, munka, szenvedély és kitartás kell egy igényes bloghoz, ha ezek nincsenek meg, akkor azt az olvasók is látják, így ez hamar sikertelenséghez vezethet, az pedig feladáshoz. Nagyon fontosak persze a sokszor említett helyesírási hibák, igényes szövegszerkesztés és hasonlók, de szerintem minden siker abban rejlik, hogy a blogger személyisége és munkamorálja mennyire megkapó, az írásai mennyire igényesek és mit szimbolizálnak! Egyébként nagyon szívesen segítek mindenkinek, - ha tudok - aki ebben a témában gondolkodik, vagy valamilyen kérdése lenne a blogolással kapcsolatban.

-Köszönöm ezt a kis beszèlgetést! J

- Igazán nincs mit, én köszönöm a lehetőséget, nagyon aranyos vagy!

Rebecca Donovan – Mi lenne, ha…

Avagy elmélkedjünk az életről

Tudnivalók:

- Oldalszám: 400

- Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.

- Fordította: Sárossy-Beck Anita

- Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS

- Eredeti cím: What if

Fülszöveg:

„Mi történne, ha kapnál egy második esélyt, hogy megismerkedj valakivel? Cal Logan döbbenten ismeri fel Nicole Bentley-t egy kávézóban, több ezer mérföld távolságra szülővárosuktól. Egy éve együtt érettségiztek, és azóta senki sem hallott a lányról. Csak éppen ez a lány mégsem Nicole. Külsőre pontosan úgy fest, mint Cal gyerekkori nagy szerelme, de a neve Nyelle Preston, és fogalma sincs, hogy kicsoda Cal. Nyelle személyisége szöges ellentéte Nicole-énak. Calben ellenállhatatlan vonzalom támad a lány iránt, és teljesen belehabarodik. Nyelle azonban rendkívül titokzatosan viselkedik. Cal pedig minél inkább rájön, hogy mit rejteget, annál kevésbé akarja tudni az igazságot. Amikor a múlt titkai a felszínre kerülnek, és összecsapnak a jelennel, egyetlen dolog teljesen világossá válik: semmi sem az, aminek látszik.”

Első bekezdés:

„- Ugye megérted? – kérdi Carly. – Tudom, nem a legszerencsésebb pont egy partin szakítani, de nem akartam megvárni, amíg mindketten részegek leszünk. – A lány keresztbe fonja a karját a mellkasán, ez még jobban kiemeli azt a keveset, amit a dzsinnjelmez eltakar a testéből.”

Véleményem:

Ne kérdezzétek miért, de én szentül azt hittem, egészen amíg el nem olvastam az első néhány oldalt, hogy Cal lány. Nem tudom, miért, hisz a fülszöveget többször is olvastam, mióta megvan a könyv. Na és, ha, ez eddig nem lett volna elég, nagyjából a 30. oldalig azt hittem, hogy Rae fiú, bár mondjuk szerintem úgy logikus, ha egy fiúnak fiú a legjobb barátja, de mindegy! Szóval, hogy mindenkinek tiszta legyen: Cal fiú, Rae pedig lány.

Már szinte az első oldaltól, valami fura, baljóslatú érzés kerített a hatalmába a könyvvel kapcsolatban. Persze nem volt alaptalan, hisz olvastam a Lélegzet trilógiát is, ami úgyszintén nem tartozik annyira, a kellemes tavaszi olvasmányok körébe.

A boldog részek, pont olyanok, mint Nyelle személyisége: van egy jókedvű külső fátyol, ami eltakarja az ördögeivel küzdő belső valóját.

Az írónő újra tökéletesen ragadja meg az érzelmeket, de nem hasonlatokkal élve írja le azokat, mint Tahereh Mafi, hanem, mint egy jó tanár, nem mondja meg a megoldást, csupán a füledbe súgja, az odavezető utat.

Az egész alatt, azt hittem, hogy tudom mi a vége, de kellemeset csalódtam! Vagyis persze a vége nem túl kellemes, de legalább én nem erre számítottam!

Pontozás:

∞     Borító: 10/ ? – Nem tetszik és tetszik egyszerre! Egyszerűen képtelen vagyok dönteni, vagy pontot adni rá!

∞     Történet: 10/ 9 – Az írónő hozta a szokott szinte tökéletes formáját, egy egyáltalán nem megszokott könyvvel.

∞     Felépítés: 10/ 8 – Váltakoznak a visszatekintő fejezetek Nicole vagy Richelle szemszögéből és a jelenben játszódók Cal szerint.

∞     Ajánlom: 10/ 9 – Erősen elgondolkodtat mindenkit, azt garantálom

Egyéb:

- Újra nem írnék kort, mert ehhez egy szellemi érettség kell, ha pedig valaki úgy érzi, hogy készen áll rá, hát akkor hajrá! Maximum kiderül, hogy egy picit inkább még vár vele.

- E/1-es, főként Cal szemszögéből + a „múltbeli” fejezetek Nicole vagy Richelle leírásában

- Nagyon nehéz számomra erről a könyvről véleményt írni, ezért is lett, most ez olyan rövidke.

Linkeke, ha esetleg érdekelne:

 Az írónő weboldala

Vedd meg!

Még több Dream válogatás a Facebookon

Bookworm Book Tag

Több angol bloggernél is láttam ezt a Book Tag- et, majd Teklánál is megtaláltam. Annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem én is megcsinálom, igaz, néhány kérdést kihagytam. Ha van, kedvetek ti is válaszoljátok meg a kérdéseket, igazán szórakoztató.

 1.    Emlékszel, hogyan szeretted meg az olvasást?

Akkoriban két dologgal lehetett levenni a lábamról: a hercegnőkkel és, ha nekem megengedtek valamit, a húgomnak pedig nem. Így mikor megkaptam az első saját könyvemet, ami nem mesekönyv volt teljesen odavoltam... főleg mert egy hercegnő volt a borítóján. Teljesen beleszerelmesedtem utána az olvasásba, és nem bírok leállni!

2.      Általában hol olvasol?

Nagyon sok helyen bírok és szeretek olvasni! A héven, buszon, kocsiba (bár ott csak az autó pályán) és a suliban is, a legnagyobb hangzavarban. Igazából nekem teljesen mindegy, de természetesen, az ágyamban a legjobb J

3.      Egy könyvet szeretsz egyszerre olvasni vagy többet?

Régebben még volt olyan, hogy nem tudtam választani, ezért egyszerre két – három könyvet is olvastam. Ma viszont, sokkal élvezhetőbb számomra, ha egyszerre csak egyet falok be... persze a választás, mint mindig, most is nehéz!

4.      Mi a kedvenc műfajod?

Nem nagyon van kedvencem, de a fantasy-ket és a romantikusabb sztorikat mindig is előbbre helyeztem, mondjuk egy sci-fi- vel szemben.

   5.      Van műfaj, amit soha nem olvasnál?

Horror, horror és horror. Elég nyílt vagyok a könyvek terén, de a horrort egyszerűen nem bírom. Se a könyveket, se a filmeket vagy akármilyen más formátumba őket.

   6.      Van kedvenc könyved?

Lehet, hogy most nem tartotok majd tisztességes könyvmolynak, de... van. Joss Stirling-et már akkor megimádtam, amikor az első könyvét olvastam és bár az összes könyve nagyon tetszett, még is az első a kedvencem, a Lélektársak sorozat első része: Sky.

7.      Melyik a leghosszabb könyv, amit olvastál?

Talán Beth Revis – Túl a végtelen c. könyve volt az eddigi leghosszabb, de volt már nagyobb terjedelmű könyv is a kezembe, ám annak nem jutottam a végére.

8.      Melyik könyv volt, amit utoljára vettél?

Egyszerre három könyvet vettem legutoljára: Böszörményi Gyula – A Rudnay – gyilkosságok; Rick Yancey – Az ötödik hullám; Rebecca Donovan – Mi lenne ha...

9.      Kölcsönözni vagy venni szeretsz könyveket?

Imádom a könyveket, ezért jobban szeretem, ha meg is tarthatom őket. A könyvtárakkal sincs semmi bajom, hisz tökéletek olyan alkalmakkor amikor egy – egy könyvet (a kötelező olvasmányokat) nem szeretnék megvenni, és azoknak is tökéletes akik nem engedhetik meg maguknak, hogy egyfolytában könyveket vásároljanak.

10.  Most mit olvasol?

Rebecca Dnovan – Mi lenne ha...

11.  Hol veszed a könyveidet?

Többnyire a Libriben szoktam vásárolni, de ha van valahol akció, akkor azokat természetesen kihasználom J

 

  12.  Rendeltél már elő könyvet?

Nem szoktam sokszor, de volt már néhány alkalom.

  13.   Hány könyvet veszel havonta?

Ez a szám mindig más. Van amikor egy hónapban van 5 új könyvem, van amikor egyáltalán nem veszek újat.

14.   Egymás mellett tartod a már elolvasott és a még olvasásra váró könyveket?

Van egy magasabb polcom, amire állítva azokat a könyveket teszem amiket már elolvastam, a tetejükre fektetve az olvasásra várókat tartom.

15.  Az összes könyved el akarod olvasni?

Természetesen!

16.  Mit csinálsz azokkal a könyvekkel a polcodon, amiket nem akarsz többet elolvasni?

Természetesen megtartom! Mint, ahogy már írtam, imádom a könyveimet, még azoktól sem bírnék megszabadulni, amiket nem szerettem, de szerencsére az ilyenekből kevés van!

17.  Szerinted túl sok könyved van?

Attól függ, honnan nézzük! Szerintem igen is kevés van, de a szüleim szerint nem kéne több, mert össze fog dőlni a polcom.

Rick Yancey - Az ötödik hullám

Avagy posztapokaliptika a köbön

Tudnivalók:

- Oldalszám: 472

- Kiadó: CARTHAPHILUS KIADÓ KFT.

- Fordította: Havadi Krisztina

- Eredeti cím: The 5th Wave

- Sorozat: Carta Light

Fülszöveg:

„Az első hullám nyomán sötétség támadt.

A második hullámot csak a szerencsések élték túl.

A harmadikat pedig a szerencsétlenek.

A negyedik után egyetlen szabály maradt: Ne bízz senkiben!

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.

"Néha úgy gondolom, hogy én vagyok az utolsó
emberi lény a földön."

Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.

Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. "Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz" - ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?”

Első bekezdés:

„A földönkívüliek ostobák.”

Véleményem:

Nem tudom, hogy veletek volt – e már olyan, mikor hallottatok egy könyvről, majd megvettétek és csak az után olvastátok el, hogy miről is szól valójában. A Szürke öten árnyalata után, nekem ez a második ilyen könyvem (és igen, én is azt hittem, hogy az valami új vámpíros könyv... hát nem), a címet hallva, azt hittem, hogy valami romantikus love story lesz, szörfösökkel, meg Hawaiival és ilyesmik. Hát igen... Ennyit erről.

"Én cápa vagyok Cassie."

Már az első oldalakon egy földönkívüliek által pusztított földre érkezünk, Cassiopei – röviden Cassie szemszögéből vizslatva az eseményeket, megtörve a tér- idő szabályait, ugrálva a megszállás előtti és utáni idő között. Ami, hát lássuk be, eléggé zavaró tud lenni, pedig még azt nem is mondtam, hogy teljesen váratlanul (csupán egy üres oldal figyelmeztet rá) szemszöget váltunk. Az első ilyennél nem nagyon tudtam hova tenni, nem értettem, hogy ezt miért írja Cassie, ha pedig nem ő, akkor mégis ki a franc ez, és valaki legalább miért nem figyelmeztetett, hogy ez már nem is a csajszi, és ne is próbáljam összerakni a dolgokat. Végül összességében 4 féle szemszög van: Cassie, Zombi/ Ben és két darab E/3-as egyszer Evan majd Sammynél játszódva. Ezeket végiggondolva pedig, szerintem az a fura, ha valaki nem kavarodik össze, az első váltásnál!

Mégis élveztem a könyv (szinte) összes részét! Jogos a kérdés: miért? Ennek, pedig roppant egyszerű oka van: mert most játszódik. Nincs semmiféle képzelt világháború, vagy egy másik bolygó, esetleg Birodalmi cirkálók és a 30. század (mondjuk azzal sem lett volna semmi bajom, hivatásos Star Wars fanként, de az most lényegtelen), csupán vannak a 21. század emberei, akik élik a minden napjaikat, aztán az egész világ a feje tetejére áll.

Az egész könyv az emberek gyengeségeire és erősségeire teszi a súlypontot. Bemutatja, mennyire függünk az elektronikától, milyen erős bennünk a csorda szellem és mikre vagyunk képesek igazából egymásért és egymás ellen.

És ugyan elég elcsépelt a „testvéremért teszek mindent!” duma már, de itt pont elég, mert ez kivételesen a „nem számít” kategóriába tartozik.

Ez az egész mű, úgy ahogy van: tökéletes!

Pontozás:

∞     Borító: 10/ 8 – Az eredeti borító nem annyira „gyerebe” kategória, a filmes viszont kompenzálja

∞     Történet: 10/ 10 – Most és mégse most!

∞     Felépítés: 10/ 7- Az őrületbe kergettek ezek a jelöletlen szemszögváltások!

∞     Ajánlom: 10/ 10 – Nagyon is! Csak utána vigyázni kell az összeesküvés elméletek olvasgatásával! :D

Egyéb:

- Korhatárt nem igazán tudok megszabni, de az egészen biztos, hogy erősen elgondolkodtató olvasmány

- E/1-es és E/3-as felváltva, de többnyire csak az E/1-et használja az író, Cassie és Ben szemszögéből.

- Kétségbevonat az olvasóval mindent, amit eddig a világról és az emberekről hitt.

Linkeke, ha esetleg érdekelne:

Az író oldala

A kiadó oldala

Én itt vettem:

Holly Smale – Geek Girl 2.

Avagy a béna modellünk visszatér

Tudnivalók:

- Oldalszám: 328

- Kiadó: MANÓ KÖNYVEK - MANÓ FILMEK

- Sorozat neve: Geek Girl

- Fordította: Nagy Boldizsár

- Eredeti cím: Geek Girl – Model misfit

- Teljes cím: Geek Girl 2. - A lány, aki mindig mindent félreértett

Fülszöveg:

" Harriet manners sok mindent tud.

- Az embernek általában 7000 gondolat fordul meg a fejében naponta.

- A pillangónak négyezer izma van.

- Egy átlagos ember egy tonna ételt fogyaszt el egy év leforgása alatt.

- Strébernek lenni + modellnek = a cuccaidon újabb és újabb grafitik jelennek meg.

- A fiúkról viszont egyértelmű, hogy semmit nem tud. pedig fergeteges tokiói modellútja alatt minden eddig összegyűjtött tudását becserélné, ha csak halványan sejthetné, hogy mit is kezdjen egy bizonyos sráccal...”

 

Első bekezdés:

„A nevem Harriet Manners, és modell vagyok. És hogy modell vagyok, azt az alábbi dolgok is bizonyítják:”

Véleményem:

Hát kérem, kedvenc modellünk visszatért, és nem is akárhova visz bennünket! Harriet egyenesen Tokióban kap munkát! De, ne ugorjunk annyira előre... szóval, hagy kezdjem az elején.

Épphogy csak kaptunk egy szuper befejezést, az első könyv végén, de az írónő el is veszi ezt tőlünk. Hat hónapot ugrunk előre, Harriet javában a vizsgáira készül, Nic pedig Ausztráliában modellkedik. Hogy ne érezzük annyira laposnak a sztorit, muszáj volt az írónőnek kijátszani az aduászt, ami nem más, mint egy szerelmi affér; vagyis egész pontosan az, hogy szakítottak.

A vizsgák után, Harriet munkát kap Tokióban, ahova a nagymamájával repül el. Yuka ugyanis, egy saját kampányt folytat, hogy elindíthassa a saját márkáját. (Persze eddig, én tisztára azt hittem, hogy a Baylee, Yuka márkája :D )

 Harriet be is költözik, két másik modell lányhoz: Rin-hez és Polly-hoz. És azt érzi, hogy itt a helye. Imádja Tokiót, az embereket és azt, hogy nem ért semmit. (Az nem tudom miért jó...) Furcsa fotózásokra viszik, egyszer élő halak közé, utána egy játékterembe, majd egy szumó mérkőzés helyszínére; egy közös van csak, az összesben, hogy Harriet mindig (de tényleg!!) elszúrja. Egy polip lespricceli a ruhát, amiből csak egy volt, egy csótány mászik fel a lábán és kitöri az üvegfalat, ami a díszlet egy része, majd magas sarkúban sétál föl egy szumó szőnyegre. A harmadik esetben, Nic menti meg a helyzetet. Persze most tök jogos a kérdés, hogy az Oroszlánfiú, hogy is kerül oda!

Még az nap, mikor Harriet megérkezik az ideiglenes, tokiói otthonába, Nic felmegy, hogy beszéljen vele, Harriet pedig már majd nem kinyög valami értelmeset is, mikor az egyik lakótársa rádöbbenti arra, hogy mi is a szitu.

Így sikerült nagyjából 60 oldal alatt megutálnom a srácot, ami szép teljesítmény, mert ilyen gyorsan még nem utáltam meg senkit... vagyis majdnem :D

Szóval a könyvre kijut bőven egy kis (vagy inkább sok) szerelmi dolog (csalódás, megjátszás, na és persze csók – méghozzá kettő is!) , rejtély, egy kis Wilbur féle butaság, szerződés felbontás, megbánás, kukkolás, na és persze a mi kis béna modellünk.

Persze ne várjatok semmi, túl érdekes dolgot, hisz, mint egy tündérmesében, itt is garantált a Happy End, én pedig ezért szerettem olvasni!

Pontozás:

  ∞     Borító: 10/ 8 – Szinte nincs változás

  ∞     Történet: 10/ 8,5 – Érdekesebb, mint az első rész, de nem egy egész ponttal.

  ∞     Felépítés: 10/ 9- Még mindig rövidek a fejezetek, de kezdem egyre jobban megszeretni ezt.

  ∞     Ajánlom: 10/ 10 – Teljes mértékben, ha egy könnyedebb olvasnivalóra vágytok!

Egyéb:

- 10 felett akárkinek

- E/1-es, Harriet szemszögéből

- Végig beszél, méghozzá magázva az olvasóhoz!

Linkeke, ha esetleg érdekelne:

Vedd meg!

A kiadó weboldala

Az írónő instagramja  (Ahol, ott van az én képem is!)